MOLNÁR A NYUGATOS ÍRÓK SZEMÉBEN

Fotó: http://filmarchiv.hu/

Szeptember 29-én tartják a színházban Molnár Ferenc Az ördög c. művének premierjét. Ebből kifolyólag írtunk nektek Molnárról és az ő megítélésről korában.

Mindmáig a legtöbbet játszott magyar nyelvű szerző széles e világon. Sikerének titka egyszerű, ugyanakkor minden színháztudós, kutató egyetért abban, hogy valami módon sikerült túlszárnyalnia azokat a francia szerzőket, akiknek a darabjaiból, dramaturgiájából inspirálódott és sikerült a magyar népszínműveken is túllépve valami újat, és maradandót alkotnia.

Az ördög című darabja kapcsán nem véletlenül történt az, hogy elsőként Karinthy Frigyes átiratát töltöttük fel a blogra. Ebből a rövid kis szösszenetből is számtalan dolgot olvashatunk ki. Többek között azt, hogy ő már fiatalon elismert íróvá vált. Az igazi nemzetközi áttörést a most nálunk is bemutatásra kerülő Az ördög hozta meg számára, hiszen a vígszínházi ősbemutató után hamarosan bemutatták Olaszországban, majd az USA-ban is.

Később „egyik karcolatában is bizonyítva látta, hogy Az ördög mennyire magyar és mennyire nemzeti mű, minthogy a külföldi előadások során mindenütt szükségét érezték annak, hogy megcenzúrázzák. Bécsben kihúzták azt a sort, amikor a hősnő bort kér, mert ott egy úri asszony pezsgőt vagy likört iszik, nem bort. Berlinben is elhagytak néhány mondatot, mert komikusnak találták, hogy a főszereplő festő létére olyan sértődékeny a becsületére, mint egy katonatiszt. Londonban pedig azt a jelenetet törölték, amikor az ördög revolvert húz elő, mert arra felé egy finom úriembernek legfeljebb ha bokszere vagy tőrös botja van, revolverrel csak az útonállók rendelkeznek.”[1]

Emellett Karinthy karikatúráján is érződik, hogy világhírével egyrészt kiváltotta a kortársai mély tiszteletét és szeretetét, többek között Kosztolányiban, valamint a kortársak féltékenységét is, hiszen senkit nem játszottak előtte ennyit külföldön, mint őt és a hazai nézők is rajongtak előadásaiért. Ezért többek között Ady Endre is tollat ragadt A testőr című előadásának bemutatója után, melyben levezeti, hogy egyrészt mennyire felnéz a sok oldalú íróra, de azért félti is őt attól, hogy művei elsilányulnak, s a jövőben esetleg egyszerű mestermunkákká válnak.[2]

Adynak talán némiképp igaza is volt, hisz néhány évig nem születettek olyan erős darabjai Molnárnak, mint az 1910-et megelőző korszakban, ugyanakkor képes volt megújulni a későbbiekben és kényszerű emigrációját követően is folyamatosan játszották újabb és újabb darabjait a magyarországi és a világ egyéb színpadjain.

Nagy Sári

---

[1] Veres András, Molnár Ferenc színpada, A magyar irodalom történetei 3., Gondolat, Bp., 2007, 88.

[2] Ady endre, Molnár Ferenc színpada, Nyugat, 1910. decemberi szám, http://epa.oszk.hu/00000/00022/00070/02081.htm, letöltés ideje: 2018. 09. 05.