Karinthy ördöge

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Karinthy Frigyes, aki halálának múlt héten volt a 80. évfordulója Így írtok ti című művében természetesen a magyar drámaírókat is kikarikírozta, s hogy is mehetett volna el szó nélkül leghíresebb drámaíró kortársa mellett...

Most Az ördög alapján készült, A fene című átiratából közlünk egy részletet:

A FENE

Vígjáték három felvonásban. Előadják: Budapesten, Bécsben, Berlinben, Párizsban és Torinóban. Előadásra elfogadta a londoni National Theatre, a krisztiániai Swerdström-színház, a New York-i Whitehouse-theatre, Chicago és Buenos-Aires. Játszani fogják az antananarivói színtársulatnál, a Fidzsi-szigeten és az Első Zulukaffer Önképzőkör őszi idényén, valamint a dél-afrikai Bushman-Mulatóban. Jövőre színre kerül a Marson és a naprendszer intelligensebb bolygóin.

ELSŐ FELVONÁS

Jónásnak, a festőnek műtermében. Minden éppen úgy.
Megfelelő berendezés. Jónás és Hedvig.

HEDVIG.
Tehát megértett, Jónás. Egyikünk sem fog beszélni a múltról. Értsen meg: a férjem azt kívánja, hogy lefessen, és én engedtem a férjemnek. Ön tehát lefest: de a múltról nem beszélünk. Egy szóval sem szabad említenünk, hogy ön egykor forróan szeretett engem és megcsókolt, kétszer.

JÓNÁS.
Nagyon helyes, amint kívánja. Tehát egy szóval sem utalhatok arra, hogy megcsókoltam.

HEDVIG.
Kétszer.

JÓNÁS.
A nyakát, a frizurája alatt.

HEDVIG.
Azt is mellőznünk kell, hogy ez alkalommal átkarolt, és megharapta a fülemet.

JÓNÁS.
Valamint nem hozzuk fel azt sem, hogy akkor a bajuszomra lehelt egy csókot.

HEDVIG.
Meg a szemöldökére. Mindez többé eszünkbe se jut.

JÓNÁS.
Amint parancsolja. Most kegyeskedjék levetkőzni, én addig bemegyek a mellékszobába, hogy ne lássam. Megteszi.

HEDVIG
meghatva. Mily nemes! Nem akarja látni! Levetkőzik. Mikor a haját kibontja, az egyik copfja leesik a földre. Nagy mennydörgés. A plafonnak hirtelen leválik egy darabja, és könnyed bukfenccel Hedvig előtt terem. Ez a fene. Nagyon elegáns: úgy van öltözve, ahogy egy színész, mikor elegánsan van öltözve. Hasonlít Wilde Oszkárhoz, de látszik rajta, hogy Hegedüs Gyulát utánozza. A közönség kéretik, hogy nagyon figyeljen rá.

A FENE
fölveszi a copfot. Bocsánat, asszonyom, elejtette a - fésűjét.

HEDVIG
sikít. De kérem, micsoda jogon...

A FENE.
Ugyan kérem, nagyságos asszonyom, ne izéljen. Maga most nagyon örül, hogy én itt vagyok. A nők mindig örülnek, ha én ott vagyok.

JÓNÁS
belép, dadog. Dadadadada.

A FENE
elfogulatlanul. Szervusz, kis tökfej. Na nem ismersz? Én vagyok az izé...

JÓNÁS
tovább dadog. Dadadadada...

A FENE.
Na mindegy, hát én vagyok az izé. Rendben?

JÓNÁS
zavartan. Ha parancsolod...

A FENE
kényelmesen helyet foglal, és kilenc szójátékot mond. A hangulat kezd szabadabb lenni.

A FENE.
Tehát kegyed férjes nő, nagyságos asszonyom?

HEDVIG.
Mire gondol ön? Valami szuggeráló van a modorában. Csak nem azt akarja, hogy csaljam meg a férjemet? Nem tudok ellentállni ennek a...

E szavak közben egészen besötétedik, semmit sem látni, csak a fenét, aki vörössel van megvilágítva. Megható hangulat.

A FENE
előrehajol. Milyen szép két ember vagytok ti. Mindketten összerezzennek. Fiacskáim, szeressétek egymást. Újabb összerezzenés. Ezt mondta Jónás apostol barátom is. De ő nem úgy értette, hehe. Újabb összerezzenés. Na persze, ugye, ő nem úgy értette, mi? Kis hamisak. De ti olyan gusztusosak vagytok nekem, tudjátok mit, öleljétek meg egymást. Az jó, mi? Na, ne féljetek semmit, én vagyok a jó fene bácsi. Én szeretem az ilyesmit. Te meg ülj az ölibe, leányom, most egy nagyszerű dologra tanítlak meg titeket. Csókoljátok meg egymás hátát: az se utolsó. Merüljetek egymásba: hiszen ez az élet. Ugye, milyen egyszerű ez, és nekem kellett jönni, hogy megmagyarázzam, kis mamlaszok? Ugye, a kis malacok milyen utálatosak, mikor a pocsolyába böfögnek, és mégis ilyenkor a kéjek angyalkái muzsikálnak a fülükbe. Minden órádnak leszakaszd virágát, mondják a hülye költők. Szakasszátok, fiacskáim, szakasszátok... Igyatok snapszot, az jó erős - faljatok kaviárt, meg keménytojást - mámort vegyetek - harapjátok meg egymást - és legyetek malacok, gyermekeim, legyetek malacok - kis malacok - rózsás, picike malacok - én kis malackáim.

Reszkető csönd. Aztán egyszerre világos lesz, és megjelenik a férj. A fene feláll és szójátékot mond.

A FÉRJ
kövéres úr, kissé vízfejű. A száját állandóan nyitva tartja. Beszélni nem szokott, csak makogni, de a szája egyik szögletéből állandóan csurog a nyál. Hát... hát... hát...

A FENE
szellemesen. Mulattattuk őnagyságát. De most megyek. El.

A TÖBBIEK
egy ideig még összevissza dadognak és hebegnek, éreztetve, hogy a fene mennyivel okosabb náluk - aztán el.

A mek honlapján olvashatjátok a további felvonásokat:
http://mek.oszk.hu/00700/00716/html/

Nagy Sári